
Ezen a ponton tudjuk a szolgáltatónk álatal biztosított „Internet csatlakozási típus”-t beállítani, ahol a
leggyakraban előforduló az „Automatic Configuration DHCP”, a „PPPoE” és korábban a „Static IP”. Ez
a 2 opció minden routerben megtalálható. A többi opció (PPTP, L2TP, Telstra, Bigpond…) router függő
szokott lenni.
A 3 alapértelmezett beállítás között a szolgáltatás fajtájától függően beszélhetünk különbségről. Az
„Automatic Configuration DHCP” esetében gyakorlatilag nincs szükségünk semmilyen beállításra a
szolgáltató felé, mivel ezt ő nyújtja számunkra automatikusan egy általa üzemeltetett DHCP
kiszolgáló segíttségével.
A „Static IP” esetében a szolgáltatóval megkötött szerződéssel egyidejüleg megkapjuk a
konfigurációhoz szükséges IP beállításokat, amelyet fixen használunk (ez nem egyenlő a FIX IP cím
igénylésével).
Talán a 3. leggyakoribb eset a „PPPoE” kivitelezés, ez a Point To Point Protocol over Ethernet
mozaikszavát takarja, amely gyakorlatilag a régen használt betárcsázós megoldáshoz hasonlítható,
ahol egy felhasználónév és jelszó páros segítségével a szolgáltatónkhoz felcsatlakozunk, és ezután
használhatjuk a hálózatot.
Ezen kívül némi technikai beállításra is van lehetőségünk, mennyi legyen a maximális tétlenségi idő,
vagy a kapcsolat életbentartásához mekkora legyen az újrahívási idő köz (pl: 30 sec), továbbá
opcionális adatokat is megadhatunk (router neve, host név, domain név, MTU – Max Transfer Unit).
Ezt követően ugyanezen a panelen tudjuk szabályozni a belső hálózat paramétereit, mi legyen a
router kezdő címe, és ezzel egyben a belső hálózati cím intervallum, és az ehhez tartozó hálózati
netmaszk, illetve ezek mellette a router által biztosított DHCP kiszolgáló (belső hálózat felé)
paramétereit tudjuk szabályozni.
Comentarios a estos manuales